Míg a hagyományos graffiti esetében a kiszemelt felületre új réteg kerül, addig az inverz graffiti létrehozásához el kell távolítani a legfelső réteget, amelynek helye elüt az eredeti felülettől. A műfaj két legismertebb képviselője Moose (Paul Curtis, UK) és Alexandre Orion (Brazília). Mindketten úgy hoznak létre alkotásokat, hogy a kívánt területen eltávolítják az idők során lerakódott szmogot a városi környezetben megtalálható tárgyakról.
Moose elsősorban műveszeti célból alkot, de mégis néhány reklámkampányhoz készített grafikája hozta meg neki az ismertséget. (Legalábbis az Interneten ezzel foglalkoznak többet.) Nem nehéz felismerni mekkora marketing értéke van ennek a módszernek. A városok forgalmas pontjai tele vannak piszkos felületekkel, ahova ingyen ki lehet helyezni az üzenetet. Mindezek mellett, ha jobban belegondolunk ez nem olyan hírdetés, mint egy óriásplakát, amelyet szinte észre sem veszünk, és átnézünk rajta. Ez valami szokatlan, ami megfogja az emberek tekintetét. Egyrészt maguk az üzenetek sem túl direktek, másrészt a témával kapcsolatos hozzászólásokat olvasgatva, az is látszik, hogy az emberek először nem nagyon tudják hova tenni ezt a fordított graffiti dolgot. Jópofa ötlet, vagy vandalizmus, vagy mi ez???
Smirnoff kampány:
Big Brother kampány:
A műfaj másik híres képviselője Alexandre Orion talán szimpatikusabb lehet az idealisták számára. Már csak azért is, mert ő nem kommersz célokra használja ezt a kifejezőeszközt, hanem a közösséggel kapcsolatos üzenetek eljuttatására, és elgondolkodtatásra. Ő elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy létrehozott Sao Paoloban egy koponyák tucatjaiból álló grafikát egy közúti alagút falára lerakódott kosz letisztításával.
Az inverz graffiti technikával létrehozott alkotások viszonylag rövid életűek, hiszen a letisztított felületre előbb utóbb újabb koszréteg rakódik le, vagy a tulajdonos letisztítja az egész felületet. Orion éppen ezért videóra vette az egész folyamatot, ami azért fontos, mert itt elsősorban nem maga a rajz a lényeg, hanem az a fajta tanácstalanság, ami a videón látható intézkedő rendőröket is jellemzi.
Mire hívja fel Orion videója a figyelemet? A legszembetűnően arra, hogy milyen igénytelen környezetben élünk a nagyvárosokban. Nemcsak, hogy összemocskolunk mindent, de úgy is hagyjuk. Az elgondolkodtatás, figyelemfelkeltés mellett gyakorlati haszna is volt az akciónak, ugyanis Sao Paolo városa kénytelen volt letisztítani az alagút falát.
Gondolom, mindenkiben felmerül a kérdés, hogy büntethető-e valaki egy felület letisztítása miatt? Ez akkor most vandalizmus? Ha az én tulajdonomban van egy épület, amelynek az oldalára az évek során koromfekete réteg rakódott le, akkor van-e joga valaki másnak megítélni, hogy az kosz-e? Mi történik abban az esetben, ha az épület tervezője számolt ezzel, sőt ezt az árnyalatot is az épület részévé tette? Vagy ha én se szeretném, hogy piszkos legyen, akkor az én kötelességem takarítani, vagy az utcán elhaladó autók tulajdonosaié? Ha az én kötelességem, hogy tisztán tartsam, akkor viszont van-e joga másnak üzenetet elhelyezni a felületen? Mi van, ha olyan üzenetet helyez el rajta, amivel én nem értek egyet? Üzenjen inkább a ház falán.
Moose egy
interjúban szívesen bújik a mögé, hogy tisztításért abszurd dolog valakit elítélni. Viszont jelentős különbség van a között, hogy húzok egy csíkot a falon, vagy húzok néhány csíkot, ami összeáll egyfajta jelentéstartalommal bíró rendszerré, ami nem biztos, hogy egyezik a tulajdonos által képviselt értékekkel.
Annak ellenére, hogy nem szeretem, ha valakire rákényszerítenek valamit, úgy gondolom, hogy a fordított graffiti elterjedésével csak nyer a közösség. Egyrészről, ötletes új kifejezési forma, ami esztétikailag is örömet okozhat az embereknek. Másrészről ha az önkifejezés zavaró, akkor viszont a tulajdonos kénytelen megtisztítani a felületet, és máris tisztább lett a környezetünk.
Lehet, hogy egyzer én is összeszedem a bátorságom, és kipróbálom :)
